A tranzit Mars az oka! – vagy mégsem?

Mai napomat a szemészeti szakrendelésen kezdtem, mert a pár napja tartó, mindkét szememet érintő, szúró fájdalommal járó, égő, viszkető érzés már elviselhetetlenné vált.

Micsoda időzítés!

A születési horoszkópom betegség/egészség házában álló Marsomon áthaladó retrográd Mars tranzitja ma pontosodott be. (A tranzit az, amikor a születési képletem egy adott pontján épp áthalad egy bolygó, így aktiválva azt a pontot. A bepontosodás pedig amikor pontosan azon a ponton van az épp áthaladó bolygó).

Bármely asztrológia könyvet kinyitva a Marsnál olvashatjuk a „szúró, vágó, éles” szavakat. Oh, ez az, a Mars az oka mindennek! Betegség ház, Mars, szúró fájdalom és épp ma pontosodott be – ennyi, a Mars miatt van az egész!

Hátra is dőlhetek, és várhatok egy kellemesebb tranzitot, egy Vénuszt mondjuk, ami majd hoz valami sokkal kellemesebbet, ez pedig majd elmúlik, mint minden 🙂

Vagy mégsem? 🙂

Hány ehhez hasonló mondatot hallok: “tudod, a Szaturnusz akadályoz” “az Uránusz balesetet okozott”.

A tranzit azonban nem felelős semmiért, nem okoz semmit. Egyszerűen csak kijelöli azt az időpontot az időben és térben, amikor egy-egy dolog, esemény bekövetkezhet. Azért,hogy az életem színpadán valamilyen új helyzetet teremtsen, díszletet cseréljen, új szereplőket hívjon be, vagy felszólítson egy új szerep eljátszására.

A hangsúly az életem színpadán és az én főszerepemen van mindig.

Egy tranzit idején a színpad kicsit átrendeződik, és  a reflektor rávilágít a színpad egy eddig rejtett, vagy új részletére. Nekem ilyenkor oda kell mennem, és foglalkoznom kell ezzel az új díszlettel, szereplővel, történéssel…Néha túlélésre játszunk ilyenkor, nem megyünk oda, hanem várjuk,hogy kikapcsoljon a reflektor… Ennek természetesen lesznek következményei a sorsunkban.

Az, hogy ilyenkor a színpadunkon mi történik, az TŐLÜNK függ. Attól,hogy mi van bennünk, hogy éltük eddig az életünket. Ha jól, akkor nincs sok félnivalónk. Ha nem jól, akkor a tranzit által hozott új díszletekben/szereplőkben, és a reflektorfényben kapunk egy újabb lehetőséget a korrigálásra.

Nem az Uránusz hozza a válást, hanem mi éltük eddig úgy az életünket,hogy egy uránuszi időszakban eljön az ideje a válásnak. Ha pedig úgy éltük,hogy a válás fel sem merül, akkor teljesen mást fog mutatni az Uránusz, izgalmas, új lehetőségeket például a kapcsolaton belül.

Nem a Szaturnusz gyötör, hanem mi éltük eddig úgy az életünket, hogy a szaturnuszi tranzit kijelöl valami korlátot, fókuszterületet amire koncentrálnunk kell, és mi ezt persze akadályként éljük meg. Ha azonban eddig szorgalmasan nevelgettük a gyümölcsfánkat, akkor most learathatjuk a gyümölcsét.

Néha ez a „tőlünk” szinte felismerhetetlen, amiről fogalmunk sincs, annyira a tudatalatti által irányított az energia ami épp megjelent az életünkben, alig jövünk rá, hogy „ugyan ezt miért kaptuk?”

Máskor elég könnyen azonosítható, hogy épp miért vonzottunk be valamit az életünkbe. Az én mai Mars tranzitom ezen utóbbiak közé tartozik, pontosan tudom, hogy „Mi szúrja a szemem” már napok óta.

Akkor mi is az értelme ennek az egész tranzitosdinak? Most, hogy már tudom,hogy „mi szúrja a szemem”, és azt is tudom,hogy ennek pont most volt itt az ideje, már meg is nyugodhatok. Elmúlik a fájdalom és a tranzitnak is vége lesz, aggodalomra semmi ok 🙂

És aggodalomra tényleg semmi ok, de valamire rávilágít a tranzit-reflektor. Arra, hogy bizonyos dolgok elfogadásában, megértésében még van hova fejlődni. Most még csak gyengéden lett kijelölve a fejlődési területem: rá kell tudnom nézni bizonyos dolgokra anélkül,hogy szúrná a szemem. Ügyesebbé kell válnom az ilyen helyzetek kezelésében, akkor már nem fog zavarni, hiszen zavarni mindig az zavar csak, amivel még nem tudunk mit kezdeni. Ha ügyesedek, vagy épp meggyógyítom ezt az életterületet, akkor az én határaim tágulnak ki, több lehetőségem lesz a boldog életre. Ez a cél..

A lényeg a fejlődésen, vagy más néven gyógyuláson van. Minden nehezebb tranzit lehetőséget ad nekünk arra, hogy valamit észrevegyünk és meggyógyítsunk önmagunkban. Persze ezt könnyű így mondani, amikor egy-egy ilyen energia épp átvonul az életünkön, sokkal nehezebb megőrizni ezt a stabil bizonyosságot, és keresni azt, hogy milyen lehetőséget kaptunk a fejlődésre, de ha sikerül, akkor megéljük a gyógyulást/fejlődést, és egy idő után már kifejezetten vágyni fogunk arra, hogy egy-egy ilyen helyzetből még jobb állapotban kerüljünk ki.